Javaslatok az európai uniós országok közötti innovációs szakadék áthidalására
A tagállamok kiegyensúlyozottabb részvételén is múlik a közös európai tudományfinanszírozási programok hatékonysága és az Európai Unió sikere a tudományos és innovációs eredményekért folytatott globális versenyben. A kiegyensúlyozottabb európai tudományfinanszírozás feltételeiről egyeztettek „A kiválóság terjesztése és az innovációs megosztottság csökkentése” című brüsszeli konferencián. A szlovák uniós soros elnökségi programba illesztett rangos esemény nemcsak az EU fejlett és kevésbé fejlett országainak innovációs kapacitása közti jelentős különbség természetét és okait tárgyalta, hanem lehetőséget nyújtott konkrét javaslatok előterjesztésére is.
„Annak ellenére, hogy a közelmúltban a Bizottság számos kezdeményezése irányult a probléma megoldására, a várt eredményeket mégsem sikerült elérni. Épp ellenkezőleg, a H2020 jelenlegi formájában sok tekintetben inkább felerősíti a kutatási teljesítményben mutatkozó különbségeket, ami egyértelműen látható az új tagállamok által elnyert támogatások adatain” – mondta el Lovász László, az MTA elnöke a tanácskozáson. Célzott intézkedéseket sürgetett annak érdekében, hogy az Európai Unió kutatásfinanszírozási programjai valóban lehetőséget biztosítsanak az alacsonyabb teljesítőképességű országok tehetségeinek is.
Lovász László Fotó: mta.hu/ Szigeti TamásNyitóbeszédében Carlos Moedas, az Európai Bizottság kutatási, tudományos és innovációs biztosa két ügyben is gyors megoldást jelentett be:
„A Bizottság azt javasolja, hogy a H2020 program költségvetése további 400 millió euróval emelkedjen. Az Európai Tanács és az Európai Parlament még nem hozott végleges döntést, ezért konkrét számokat még nem tudok mondani, de annyiról biztosíthatom Önöket, hogy elsőrendű prioritásként fogom kezelni a részvétel szélesítésére irányuló programokat.” Moedas szintén változást ígért az új tagállamok kutatói és kutatási szervezetei által sokat kritizált uniós pályázati szabályokban is, amelyek jelenleg nem teszik lehetővé a megemelt kutatói bérek elszámolását a H2020 pályázataiban, így hozzájárulnak az európai kutatói bérekben mutatkozó jelentős különbség fenntartásához.
Négyek a tizenhármakért a tizenötök nyomában
A magyar pályázók régiós összehasonlításban hagyományosan sikeresek a legkiválóbb kutatók számára meghirdetett Európai Kutatási Tanács (ERC) pályázatain. Idén is számos magyar siker született: négy magyar kutató nyert az ERC Starting Grant pályázatán, így az MTA KOKI-ban, a Szegedi Tudományegyetemen, az MTA CSFK-ban és az ELTE-n is újabb európai finanszírozású projektek valósulhatnak meg.
A „Teaming” programban, az EU Horizont 2020 nagy presztízsű együttműködési pályázatán, kutatási kiválósági központok létrehozására nyert el összesen 8 milliárd forintot két hazai konzorcium. Az MTA SZTAKI és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kiberfizikai gyártó és logisztikai rendszerek fejlesztésére, a Debreceni Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, az MTA SZBK és a Semmelweis Egyetem pedig a molekuláris medicina területén folytatott kutatásokra kapott támogatást. Habár Magyarország mellett számos fejlődő kutatói infrastruktúrával rendelkező ország számolhat még be kisebb-nagyobb pályázati sikerről, a támogatások jelentős részével azonban továbbra is az úgynevezett tizenötök gazdálkodhatnak: az újonnan csatlakozott 13 tagország a H2020-ban 2016 októberéig megítélt teljes uniós támogatás mindössze 4,37%-át nyerte el.
„Olyan keretrendszerre van szükségünk, ami azokra a kihívásokra is megoldásokkal szolgálhat, amelyekkel az alacsonyabb teljesítőképességű országok szembesülnek kutatási és innovációs rendszereik versenyképességének fejlesztése során” – mondta Lovász László. Az MTA elnöke a visegrádi négyek októberben az Akadémián megrendezett találkozójának tanulságait összefoglalva rávilágított, hogy a források növelése mellett számos kulcsfontosságú lépésre van szükség a programok hatékonyságának növeléséhez. A legégetőbb ezek közül az egyenlőbb bérezési rendszer kialakítása az EU területén dolgozó kutatók körében. Emellett az olyan nemzeti programok támogatására is nagy szükség van, amelyek mérséklik az agyelszívás negatív hatásait, és növelik az egyes országok kutatóintézeteinek esélyeit, hogy megtartsák, illetve magukhoz vonzzák a tehetséges kutatókat. Javítani kell továbbá az alacsonyabb teljesítőképességű országokban megvalósult fejlesztéseknek köszönhetően kialakult kiváló kutatási infrastruktúra kihasználtságát.
Az elhangzottak jelentőségét növeli az is, hogy hamarosan megkezdődik a H2020 program első szakaszának értékelése. Ehhez fontos szempontokat adhat a résztvevők ajánlásai és javaslatai alapján készült záródokumentum, amely a 2020 utáni keretprogram kialakításában is fontos szerepet játszhat majd.
