Így készült az Akadémia új arculata

A Magyar Tudományos Akadémiának van arca (allegóriája), ámde nem volt a mai értelemben vett, a kor követelményeinek megfelelő jelvénye, logója. E felismerés nyomán indult az MTA új arculatának tervezése. A több mint egy éven át tartó kutatási, előkészítési és tervezési folyamat eredménye hétfő óta látható az MTA honlapján, az mta.hu-n, illetve a közeljövőben látható lesz az MTA különféle kiadványain, s ezzel együtt az MTA Titkárságán használatos dokumentumok is megújulnak.

2017. október 12.

Szerencsés helyzetben volt a tervező, amikor az új logó kialakításához keresett támpontokat. Széchenyi István, az Akadémia alapítója ugyanis a híres felajánlását – „Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom” (1825) – követő években rendszeresen foglalkozott az új intézmény kialakításának gyakorlati feltételeivel. Az eleinte Magyar Tudós Társaságnak hívott MTA küldöttsége 1828. március 30-án tárgyalt arról, hogyan nézzen ki az akadémiai tagság igazolására szolgáló oklevél és pecsét. Ezen a tanácskozáson Széchenyi kijelentette: a tartalom mellett e dolgok „külsejét és csinos formáját is figyelembe kell venni” – derül ki A tanulmány címe: A Magyar Tudományos Akadémia Allegóriája. Magyar Tudomány, LXXII. kötet – új folyam, X. kötet, 1965/12., 802-810. o.Rózsa György művészettörténész egyik 1965-ös tanulmányából.

Az Akadémia úgynevezett „kis ülése” 1831. december 12-én határozott az oklevél, a pecsét és a címer formájáról, elfogadva Széchenyi véleményét és az általa javasolt – a reformkor törekvéseit, modernizációs programját és lendületét tömören összefoglaló – jelszót is: „Borúra derű”. A címerkép acélmetszete és a pecsétnyomó 1832-ben készült el. Az előbbi Johann Nepomuk Ender bécsi festő rajza nyomán Franz Xaver Stöber, az utóbbi a szintén Bécsben működő Luigi Pichler munkája. A legnagyobb szabású mű, Ender nagyméretű, a címer motívumait megjelenítő olajfestménye 1833 folyamán készült. Széchenyi 1834 júniusában adományozta az intézménynek mint „a társaság címerét kitevő allegóriai ábrázolatot”. Mindhárom mű tartalmát Széchenyi határozta meg. A gróf mecénásként annyira ragaszkodott az angliai útján látott allegorikus képek nyomán kialakított elképzeléseihez, hogy emiatt úgy összeveszett a festményen dolgozó Enderrel, hogy egy levelében mázolónak nevezte.

Johann Nepomuk Ender: A Magyar Tudományos Akadémia allegóriája. A festmény az MTA Művészeti Gyűjteményében látható Fotó: MTA BTK Művészettörténeti Intézet/Hámori Péter

Miről szól az allegorikus festmény?

A válaszért vissza kell nyúlnunk a 16–18. században divatos, emblematikának vagy ikonológiának nevezett sajátos tudományágig, amelynek művelői a szépirodalmi és képzőművészeti metaforák, képek leírásával és értelmezésével foglalkoztak – írja Rózsa György. Az ikonológiai módszerek szerint tehát a festmény négyféle módon értelmezhető. Az első réteg a közvetlen látvány: a kehelyből madarat itató és bal kezében címeres pajzsot tartó fiatal nőalak. A második réteg a mitológiai értelmezés: Hébé, az ifjúság istennője a sassal. A harmadik réteg utalás a 19. század eleji viszonyokra: a magyar nemzetet jelképező sasnak „a tudás világánál megszelídült erkölcs istenasszonya nyújtja a magasb emberisedés csészéjét” (e magyarázat az Akadémia folyóiratában, a Tudománytárban jelent meg először 1834-ben). Negyedik szinten pedig az idealizált nőalakba Széchenyi szerelmét, gr. Seilern Crescence-t – akkor még gr. Zichy Károly, 1836-tól Széchenyi – feleségét is beleláthatjuk.

Johann Nepomuk Ender reprezentatív festménye ma az MTA Művészeti Gyűjteményének központi darabja. A festményről készült reprodukciókat színes és fekete-fehér változatokban az 1990-es évek elejétől emblémaként használta az Akadémia, azonban egy ekkora méretű – 3,5-ször 2,5 méteres – festmény kis méretben való megjelenítése nem a legszerencsésebb megoldás, noha kétségtelen tény, hogy nincs ennél ikonikusabb művészeti alkotás, amely az Akadémiához és az intézmény történetéhez kapcsolódna.

Az Akadémia első pecsétnyomója (1832), és az 1865-ös ezüst érme Az Akadémia első, hegyikristályba vésett pecsétnyomója (1832) és az 1865-ös ezüstérme Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás
Viaszpecséttel ellátott levél az Akadémiai Levéltárból (balra), a pecsétnyomó, valamint egy viaszpecsét Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

Kérdések és új válaszok

Önnek mi jut eszébe, ha a Magyar Tudományos Akadémia nevet hallja? A felhalmozott tudás tekintélye vagy a kutatói kíváncsiság? Méltóságteljes, gyönyörűen díszített előadótermek vagy műszerekkel telezsúfolt laboratóriumok? Ünnepélyes díjátadások vagy világelső tudományos felfedezések? Idekapcsolódik a kommunikációs szakmai kérdés: hogyan lehet megújítani az MTA arculatát úgy, hogy egyszerre utaljon a közel kétszáz éves intézmény hagyományaira, ugyanakkor legyen jól alkalmazható a mai kommunikációs környezetben, hatékonyan szolgálva az intézmény ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő céljait is?

A lehetséges válaszokat 2016 tavaszától kezdte feltárni az MTA Kommunikációs Főosztálya. Jóllehet az Akadémia hosszú évtizedeken át főleg a tekintélyesebb, formálisabb arcát mutatta, kutatóintézet-hálózatában közel háromezer fős, nagyobbrészt fiatalokból álló kutatógárda dolgozik, az intézmény pedig rengeteg olyan eseménynek ad otthont, amelyre nyakkendő nélkül is besétálhat az érdeklődő. A fenti kérdéssorra tehát az a válasz, hogy nem kell élesen elválasztanunk azokat az értékpárokat, amelyekre e kérdések utalnak, viszont érdemes kiemelnünk a kutatói nyitottságot, a folyton megújuló és bővülő tudást. Ezt tükrözi az MTA új arculata.


Logó

Az új logó grafikai előképe az 1832-es pecsétnyomó és az MTA Székházának megnyitása (1865) alkalmából vert ezüstérem volt. A logót befoglaló keret a logotípia nagy T betűjének arányait tükrözi, sarkai a dőlt nagy A betű vonalát követik, egyúttal a pecsétnyomó nyolcszögű vésett keretére utalnak (lásd a második ábrát).

A Magyar Tudományos Akadémia logója magyar és angol nyelvű változatban Forrás: MTA Titkársága, Kommunikációs Főosztály
Az ábrán az látható, hogy az arculati betűtípus arányai, jellegzetességei határozzák meg a logó grafikai elemeinek méretét. Középen egy végül fel nem használt logóváltozat látható, amelyen először alkalmaztuk a hatszögű keretet. A keret sarkai az „Akadémi Az ábrán az látható, hogy az arculati betűtípus arányai, jellegzetességei határozzák meg a logó grafikai elemeinek méretét. Középen egy végül fel nem használt logóváltozat látható, amelyen először alkalmaztuk a hatszögű keretet. A keret sarkai az „Akadémia” A betűjének vonalát követik

Színskála

Az allegorikus festmény a sasfigurával és a színskála piros és sötétkék színeivel kapcsolódik az arculati elemek rendszerébe:

Az MTA arculati színei Az MTA arculati színei


Betűtípusok

Mivel az Akadémia kiadványai nagyon változatosak, az új arculat alkalmazása során két betűcsaláddal dolgozunk. Az úgynevezett talp nélküli (sans serif) család, az Ideal Sans tervezője az Egyesült Államok egyik legnevesebb tipográfusa, Jonathan Hoefler. Az eredetileg 1991-ben tervezett és 2006-ban véglegesített betűcsalád tervezője szavai szerint „kézzel készült a gépkorszak számára”. A klasszikus betűelem-arányok megtartása mellett a családba tartozó típusokban alig találunk egyenes vonalakat – a megoldás nagy méretben megnyerő formákat, kis méretben könnyen azonosítható betűelemeket, ezáltal jól olvasható szöveget eredményez.

Minták az Ideal Sans betűcsaládról Forrás: Hoefler & Co., typography.com
Minták a Calluna betűcsaládról Minták a Calluna betűcsaládról Forrás: exjlibris.com/Jos Buivenga
A klasszikus talpas betű a Calluna, Jos Buivenga holland betűtervező 2009-es műve. Buivenga célja egy lendületes, természetességet sugalló, de nem túldíszített és nem túlbonyolított folyószöveg-betű létrehozása volt, szervesen kapcsolódva a holland tipográfiai hagyományhoz. A Callunával hosszú szövegeket is szedhetünk, de nem válik unalmassá plakátméretekben sem. (Az mta.hu-n a cikkek címében jelenik meg, míg az összes többi helyen az Ideal Sans képernyőkre optimalizált változata látható.)

Hogyan zajlik a fentiek alkalmazása? Folyamatban van a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága arculati kézikönyvének kidolgozása. A kézikönyv részletekbe menően leírja az egyes elemek használatának játékszabályait, rögzítve az arculat vizuális nyelvét. A magyar kutatók friss eredményei iránt érdeklődő látogatóink pedig először az MTA legjelentősebb, a nagyközönségnek szóló rendezvénysorozatán, a november 3-án kezdődő Magyar Tudomány Ünnepén láthatják az Akadémia új arculatát.

A Magyar Tudomány Ünnepének új logója A Magyar Tudomány Ünnepének új logója

MTA-arculat, 2017 – Készült az MTA Kommunikációs Főosztályán

Designer: Sipos Géza
Webfejlesztés: Netrix Kft. (Bedekovits Tibor, Kőszegi Péter, Orbán Roland, Szekeres Gábor)
A logó tervezésében közreműködött: Adorjáni Márta, Izsák Előd, Láng Orsolya