A fehérjék Achilles-sarkától Mátyás király geográfiai műveltségéig – tudományos előadások a 189. közgyűlésen
Az idei közgyűlés tudományos előadásainak sorában Perczel András a fehérjék szerkezetének egy gyenge pontjáról beszélt, Dudits Dénes a precíziós genomszerkesztés lehetőségeit mutatta be, Kecskeméti Gábor és Csukovits Enikő előadásában pedig a Mátyás király-emlékévhez kapcsolódóan a 15. századi magyar királyi udvar műveltségi viszonyairól, illetve a korabeli geográfiai világképről hallhattak az érdeklődők.
Miért kell a fehérjéknek egy idő után elpusztulniuk? Mi határozza meg, hogy meddig élhetnek? Perczel András akadémikus, az ELTE TTK Szerves Kémia Tanszék vezetőjének előadásából kiderül, hogy a fehérjék szerkezete életük során bizonyos aminosavak egymás mellé kerülése esetén megváltozhat, így e bonyolult szerkezetű molekulák „szavatossága” egy idő után lejár. Az előadásban arról is hallhatunk, hogy ez mennyi idő után következik be, és hogyan védekezik e hatás ellen a szervezet. (A videó feletti csúszkával állítható az élőkép és a dia méretének aránya.)
Az előadás felkért hozzászólója Nyitray László, az MTA doktora, az ELTE TTK Biokémiai Tanszék vezetője volt.
Dudits Dénes akadémikus, az MTA SZBK Növénybiológiai Intézet korábbi igazgatója a mára rutinszerűen használt precíziós gén- és genomszerkesztési módszerek lehetőségeiről beszélt. Előadásából kiderül, hogy a növénynemesítésben régóta használnak mesterséges módszereket a mutációk megjelenésének felgyorsítására, valamint hogy miért nincs szükség idegen gének bevitelére a legmodernebb növénynemesítési eljárásokban.
Felkért hozzászólóként Kosztolányi György akadémikus, a PTE Klinikai Központ Orvosi Genetikai Intézet egyetemi tanára a genomszerkesztés orvosi alkalmazásairól beszélt.
A Magyar Tudományos Akadémia Dísztermének keleti falán, a középső szekcióban látható Lotz Károly szekkója, mely világhírű könyvtárában, tudósai körében ábrázolja Mátyás királyt. Kecskeméti Gábor, az MTA levelező tagja, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet igazgatója e kép szereplőinek bemutatásával és Mátyás kortársainak feljegyzésein keresztül mutatja be, milyen viszonyban volt a budai udvar a kor európai műveltségével és tudományos életével, és milyen kép alakult ki Mátyásról kortársai körében.
„Inkább szeretnék hinni az ő tekintélyüknek, mint a saját szememnek” – írta Boccaccio az ókori geográfusokról, amikor a Kaszpi-tenger leírásánál döntenie kellett volna, hogy az új megfigyelések nyomán zárt tengerként fogadja-e el, vagy a régi mesterek szerint tengeröbölként tekintsen rá. A humanizmus kora ilyen és ehhez hasonló dilemmákat hozott az antikvitás tekintélye és a megismerés nehezen vitatható tényei között. Hogyan jelent meg ez a konfliktus, ez a gondolkodásbeli változás Mátyás király udvarában? Erről beszélt előadásában Csukovits Enikő, az MTA doktora, az MTA BTK Történettudományi Intézet kutatója.
