Aktívan jelen vannak a legrangosabb nemzetközi szakmai folyóiratok hasábjain a magyar kémikusok a Kémia Nemzetközi Évében: a Nature-ben egy magyar akadémikus közreműködésével írt publikációt méltattak olasz kutatók, míg a Science-ben az MTA egyik doktora és munkatársa kommentált egy korábbi tudományos cikket.

- A fehérjéket összetartó belső erőkről sokat tudunk ugyan, de még mindig nem eleget - indokolta az mta.hu-nak nyilatkozva Perczel András akadémikus, az MTA-ELTE Fehérjemodellező Kutatócsoport vezetője azt a fehérjék feltekeredését meghatározó kölcsönhatásokat vizsgáló kutatást, amelynek eredményéről a közelmúltban számolt be négy külföldi kutatóval közösen írt tudományos cikkében az Amerikai Kémiai Társaság lapjában, a Journal of the American Chemical Society-ben (JACS).

A kémikusok szerint főként a vasat tartalmazó fehérjéket felépítő molekulákban mutatható ki olyan mágneses magrezonancia jelenség, amelynek vizsgálatával még jobban megismerhető lesz a fehérjék térszerkezete, a stabilizáló erők mibenléte. A további kutatások szempontjából nevezte fontosnak és „friss gondolatokat" ébresztőnek a Perczel András közreműködésével született cikket a Nature-ben megjelent kommentárjában két világhírű olasz kutató, Ivano Bertini és Claudio Luchinat is. Perczel András szerint az ilyen reakciók - főleg, ha a Scienc-ben, vagy a Nature-ben jelennek meg - tovább hitelesítik a kutatási eredményt, az eredeti publikációt követő kommentárok összessége pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy az olvasó átfogó képet alkosson magának a témáról.

A biológiai szempontból legfontosabb oldószert, vagyis a vizet, illetve a vizes közegben lejátszódó elemi folyamatokat és hatásaikat vizsgálja Túri László az MTA doktora. - Az egyetlen elektron és néhány egymáshoz kapcsolódó vízmolekula kölcsönhatása következtében keletkező részecskéknek, az úgynevezett víz molekulafürt-anionoknak óriási a szerepük az atmoszféra kémiájában, egyebek között az ózonlyuk kialakulásában. Mivel a negatív töltésű víz molekulafürtök az egyszerű elektronátadási folyamatok modelljének is tekinthetőek, tanulmányozásuk a biokémia szempontjából is kiemelkedő jelentőségű, hiszen ilyen folyamatok zajlanak például a fotoszintézis során is - magyarázta Túri László.

A kémikus és kutatótársai korábban már publikáltak egy cikket a Science-ben, amelyben az addigi magyarázatoktól eltérően írták le a víz molekulafürt-anionok kísérletileg meghatározott tulajdonságait. Munkájuk akkor jelentős vitát váltott ki. Ennek következményeként egy „Comment", és az arra adott válaszuk is megjelent a Science-ben. Túri László most Madarász Ádámmal, az MTA Kémiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársával egy, szintén a Science-ben megjelent kommentárban az általuk végzett kvantummechanikai modellszámításokra hivatkozva mutattak rá azokra a hibákra, amelyeket szerintük a Benjamin Schwartz által vezetett kutatócsoport vétett óriási méretű víz molekulafürtökben „feloldott" elektron, vagyis a hidratált elektron szerkezetének hagyományos modelljét vizsgálva. - A kérdés lényege az, hogy a vízmolekulák által kialakított üregben található-e a hidratált elektron - foglalta össze a vita lényegét Túri László. A magyar kutatók igennel felelnek a kérdésre, és ezzel a hidratált elektron már körülbelül 40 éve felállított hagyományos modelljét erősítik meg. A kutatási területet a vizsgált hidratált elektron rendszer viszonylagos egyszerűsége miatt már évek óta intenzív érdeklődés övezi. Túri László és Madarász Ádám munkája ebbe a sorba illeszkedik, és várhatóan újabb komoly viták kiindulópontja lehet, amelyek eldöntéséhez azonban mind a kísérleti, mind a számítási technikák további fejlődése szükséges.

-vb-