„Sokszínű zseniális személyiség, akinek sokat köszönhet a magyarországi hévízkutatás - e szavakkal méltatta a 125 éve született Pávai-Vajna Ferenc életművét Vörös Attila, az MTA Földtudományi Osztályának elnökhelyettese azon az ünnepi tudományos ülésen, amelyet a geológus emlékére rendezett az MTA Földtudományi Osztálya, a Magyarhoni Földtani Társulat és a Magyar Állami Földtani Intézet. Az életében méltatlanul kevés elismerést kapott geológust a magyar szénhidrogén-kutatás elméleti és gyakorlati megalapozójaként is számon tartják.

- Pávai-Vajna Ferenc a hévízföldtan két szakterületén játszott úttörő szerepet: a feltárásban, amelynek során hét hévíz kutat létesített az Alföldön, valamint a hévizek és kísérő energiáinak fűtésre, illetve elektromos áram termelésre történő hasznosításában - mutatott rá Székely Ferenc, az MTA doktora az erdélyi születésű geológus hévizek feltárásában és hasznosításában betöltött szerepéről szóló előadásában. Az előadó kiemelte, hogy Pávai-Vajna Ferenc nevéhez köthető több sikeres budapesti felfedezés is: a Tabánban öt kutatófurást végzett, Pesterzsébeten gyógyvíz kutat létesített, de ő fúratta a rudas fürdői kutat és a Margitsziget II-es számú hévízkútját egyaránt. - A hévizek és az azokra épülő szolgáltatások gazdasági jelentőségét ma már szükségtelen ecsetelni. A fürdőfejlesztéshez kapcsolható rekreációs és gyógyturizmus a jelen és a jövő ígéretes ágazata - hangsúlyozta Székely Ferenc, hozzátéve: a fűtésre és áramtermelésre használt, gyakran gázzal kevert hévízben rejlő hőenergia hasznosítása pedig a környezet és klímavédelem fontos eszközei. Mint az előadásból kiderült, az eredetileg gázmezők feltárására tervezett hajdúszoboszlói I-es számú fúrás helyszínén földgázzal kevert hévíz tört felszínre, ami a geológust is meglepte. - Hajdúszoboszló a mai napig töretlen fürdővárosi hírnevét Pávai-Vajna kutatófúrásának eme váratlan „mellékterméke" alapozta meg - mutatott rá Székely Ferenc.

Pávai-Vajna Ferenc elsőként végzett az Alföldön geotermikus grádiens, azaz a mélység függvényében történő hőmérsékletváltozás mérést a 2032 méter mély hajdúszoboszlói II-es számú kút fúrásakor. Ezt követően valamennyi kutató fúrásnál elvégezte ezeket a vizsgálatokat - derült ki az előadásból - amelyek eredménye egy nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló geotermikus adatbázis lett. - Az észak-kelet Alföld geotermikus térképezésekor végzett saját kutatásainkban is a Pávai-Vajna által összegyűjtött adatokra támaszkodtunk -illusztrálta egy példával Székely Ferenc azt, hogy az egykori geológus rendkívül pontos és rendszeres mérései értékes hátteret nyújtanak a jelenkori kutatásoknak is.

Dobos Irma geológus előadásában a Pávai-Vajna Ferenc nyomán megismert ásványvizek balneológiai jelentőségét hangsúlyozta. Korabeli forrásokat idézve elmondta: Pávai-Vajna kortársa, a balneológus és sportorvos Dalmady Zoltán, a Hajdúszoboszlón felszínre tört hévízről megállapította, hogy az jódos, konyhasós, karbonátos víz, amelynek magas hőmérséklete és bőséges hozama lehetővé tenné a város fűtését és a háztartások igényeinek kielégítését.

- Dalmady úgy vélte, hogy gyulladás gátló hatása mellett számos megbetegedés, különösen a golyva, valamint a nyálkahártya hurutjának gyógyítására is alkalmas lehet a hévíz - mondta Dobos Irma rámutatva, hogy a Hidrogeológiai Közlöny 1920-as évek közepén megjelent több számában a feltárt hévíznek már nem csupán a földtani és vízkémiai, hanem balneológiai, azaz gyógyászati jelentőségével is foglalkoztak a szakemberek. A következő évtizedben, 1937 és 1939 között pedig Hajdúszoboszlón már két szabadtéri medence, két fedett gyógymedence, valamint hullámfürdő, ivócsarnok, illetve légzőszervi problémákkal küszködőknek létesített inhalatórium várta a gyógyulni vágyókat, három fürdőorvos felügyelete mellett. - A Pávai-Vajna kutatófurásainak köszönhetően feltárt hajdúszoboszlói hévízre épült fürdő mára közép-Európa leglátogatottabb fürdőkomplexumává vált - összegezte a geológus munkásságának máig érezhető hatásait Dobos Irma. 

 

Pávai-Vajna Ferencről
(forrás: Dr. Juhász Imre)

Az anyai ágon Bolyai Jánossal rokon Pávai-Vajna Ferenc 1886. március 6-án született Erdélyben, a Nagyenyed melletti Csongván. A középiskola elvégzése után tanulmányait Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, mint természetrajz-kémia-földrajz szakos hallgató. Itt lett tagja a Természetrajzi Szövetségnek, majd pedig a Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának. Az egyetemen Koch Antal professzor volt a tanítómestere, akiről Pávai-Vajna később így nyilatkozott, hogy „ő csinált" belőle geológust. Pályáját 1910 őszén a Földtani intézet napidíjas geológusaként kezdte, majd egy évvel később Selmecbányán lett tanársegéd, a Bányászati és Erdészeti Főiskola ásvány- és földtani tanszékén. Amikor a Károlyi-kormány pénzügyminisztériumának vezetői az alföldi mélyfúrások megindítása mellett döntöttek, 1918. december 31-én Pávai-Vajnát mint geológus-főmérnököt kinevezték a munkálatok felügyeletére. Hidrológiai szempontból fontos törekvése volt, hogy Magyarország legyen "fürdőország", ahová más országokból érkeznek a gyógyulást keresők. A tudós főgeológust 1944 februárjában az évek óta tartó mellőzések, elmérgesedett szakmai viták után végül miniszteri tanácsosi címmel nyugdíjazták, de 1950-ben a nehézipari minisztérium előzetes hozzájárulásával ismét dolgozhatott geológusi munkakörben. 1954. november 25-ig a Földtani Intézet szolgálati helyén, majd 1957 márciusáig, újabb nyugdíjazásáig, a Komlói Szénbányászati Tröszt mázai bányájában tevékenykedett. Pávai-Vajna Ferenc 1964. január 12-én hunyt el Szekszárdon.

-szzs-