Eseménynaptár

Részletek

Előadások:

Szeged egyetemének emlékezetes megnyitó ünnepsége és az ott elhangzott időszerű tudománypolitikai gondolatok
Dr. Hencz Péter

Az 1940. augusztus 30-i II. bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt és Székelyföldet visszacsatolták az anyaországhoz, így az 1940. XXVIII. tc. alapján az ideiglenesen 1921 óta Szegeden működő kolozsvári egyetem visszatérhetett ősi székhelyére, szülőföldjére, Kolozsvárra. Szegeden a kolozsvári egyetem hazatértével jogi értelemben új egyetemet hoztak létre. Ezzel Szeged másfél évszázados álma teljesült, saját egyeteme lett, amely valójában a kolozsvári egyetem szellemi és tudományos örökségét vitte tovább. A professzorok és a tanszemélyzet nagyobb része Szegeden maradt. Az egyetem nevét a kormányzótól kapta: Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem. Első rektorává a kormányzó a Szegeden Nobel-díjat elnyert Szent-Györgyi Albertet nevezte ki. Az egyetemi megnyitóra országos ünnepség keretében 1940. november 11-én került sor a központi épület aulájában. Az itt elhangzott beszédek úgy történelmi, mint tudománypolitikai szempontból igen értékes gondolatokat fogalmaztak meg az egyetem oktatásban és kutatásban betöltött szerepéről, amelyek ma is időszerűek és megszívlelendők.

Petri Gábor, a klinikaszervező
Kovács Gábor, kandidátus

A múlt század 30-as éveiben jelentős szemléletváltás következett be a sebészetben. Ennek bölcsője Minneapolisban volt, ahol Owen Wangensteen az addigi anatómiai alapú sebészetbe bevezette a kórélettani szemléletet. Ez a változás hamar elterjedt az angolszász világban, de nálunk – főleg a II. világháborús izoláció miatt – nem került a sebészi gyakorlatba. A háború végén Petri Gábor, aki medikusként Pécsett Mansfeld Géza intézetében jó kórélettani alapokat kapott, hosszabb időre szorosabb kapcsolatba került az amerikai sebészettel, elhatározta, hogy ezeket az ismereteit itthon is megvalósítja. 1945 végétől a Szegedi Egyetem Sebészeti Klinikáján dolgozva sokat tett ennek megvalósításáért, majd 1951-től a Sebészeti Műtéttani és Tájanatómiai Intézet igazgatójaként ő vezette be Szegeden és Magyarországon is a kísérletes sebészetet. A modern szemléletű sebészeti klinikum elindítására 1955-től nyílt lehetősége, amikor a Hetényi Géza irányítása alatt lévő Belklinikán egy sebészeti részleget indított be, ahol bevezette, majd rutinná tette modern elképzeléseit. Ezeket igazán 1958 után tudta kibontakoztatni, amikor megbízták a Szegedi Egyetem Sebészeti Klinikájának vezetésével. Itt némi ellenállás dacára fokozatosan Szegeden addig ismeretlen ágazatokat indított be: a modern narkózistechnikát, az intenzív műtét utáni kezelést, a mellkassebészetet, nyelőcsősebészetet, szívsebészetet és a szervtranszplantációt. Tehetséges fiatalokat gyűjtött össze klinikáján és már a 60-as évek elejétől hosszabb külföldi tanulmányútra küldte őket: Angliába, az USA-ba, majd Nyugat-Németországba is. A mintegy 22 évnyi tanulmányút révén a legmodernebb sebészeti szemlélet és technika valósulhatott meg, melynek egy része fokozatosan az egész országban elterjedt. Klinikája végül európai hírű, eredményes és világszintű sebészetet folytató műhellyé vált, és ez a „Petri-iskola” nagy segítségül volt a sebészet hazai megújulásában és korszerűsítésében.

A Gyógyszertechnológiai (korábban Gyógyszerészeti) Intézet hőskora, aranykora és reformkora
Erős István, az MTA doktora

Az előadás az Intézet első három vezetője, Dávid Lajos, Kedvessy György és Selmeczi Béla munkásságát mutatja be és méltatja. Dávid Lajos volt az Intézet első igazgató professzora, aki 1921-től 1958-ig vezette a tanszéket. Munkássága méltó folytatása volt a kolozsvári egyetemen, a tanlaboratóriumot (ún. receptúrai dolgozdát) és az egyetemi gyógyszertárat megalapító Hintz György és Issekutz Hugó tevékenységének. Az egyetem Szegedre való települése után nagy erőfeszítéssel biztosította a klinikák gyógyszerellátását, a hallgatókat lelkiismeretesen és atyai szeretettel oktatta, valamint színes és érdekes kutatómunkát irányított.
Dávid Lajost Kedvessy György követte a tanszék élén, aki a budapesti egyetemről jött, és 25 éven át vezette az Intézetet. Megreformálta az oktatást, bevezette az üzemi és középüzemi gyógyszerkészítési gyakorlatokat (pl. tablettagyártást, steril és aszeptikus gyógyszergyártást), és az intézetet nemzetközi elismertségű kutatóhellyé fejlesztette. Számos egyetemi doktori, kandidátusi és akadémiai doktori disszertáció témavezetője volt. Különösen fontosnak tartotta a tudományos diákköri munkát, a tudományos utánpótlás nevelését. Kedvessy professzor utóda Selmeczi Béla volt, aki 1984 és 1995 között volt az Intézet igazgatója. Selmeczi professzor tanszékvezetői periódusában számos fontos reform történt, pl. az éves gyógyszerészképzés bevezetése, a szakdolgozat-készítés mint a képzés része, valamint az államvizsga (záróvizsga) részeként az egységes írásbeli (teszt) vizsga. Ekkor indult a tudományos minősítés új rendszere, ezen belül a PhD-képzés. Ezeket a fontos történéseket Selmeczi Béla nagy gonddal és kreativitással menedzselte. A három tanszékvezető működését az Intézet hőskorának (Dávid Lajos működése), aranykorának (Kedvessy György tanszékvezetői ideje) és reformkorának (Selmeczi Béla tevékenysége) tekinthetjük.