Eseménynaptár

Részletek

Program

A tandrámák műfaji kísérlete az epikus zenés színházban
Asztalos Bence, DLA, zenei előadóművész (SZTE JGYPK)  

Az 1920-as évek végétől Brecht pedagogikus célzatú, antiarisztotelészi, vagyis nem az élvezetre, hanem a megismerésre, illetve tanításra alapuló epikus színházi koncepciójának fontos megnyilvánulása a tandrámák („Lehrstück”) műfaji kísérlete. A tandrámák születésében az író mellett szerzőtársai, Paul Hindemith, Kurt Weill és Hanns Eisler kezdettől fogva részt vettek, a művek pedig általában a hozzájuk komponált zenével kerültek és kerülnek azóta is színre. Brecht epikus színháza így epikus zenés színházzá válik, színház-pedagógiájából pedig így lesz – a szerző koncepciójától függetlenül – előadót és közönséget egyaránt nevelő koncertpedagógia is.

Kodály Zoltán és a Kállai kettős
Boros-Konrád Erzsébet, a Zenetudomány dr. (Nagyvárad, Partiumi Keresztény Egyetem)

A 19. században sokat emlegetett hármas tagozódású párostánc és a három a tánc kifejezés a 20. századra a magyar nyelvterületen jobbára kiveszett, már csak néhány helyen lelhetők fel a csárdás hármas felépítésének nyomai. Így például a szatmári Erdőháton ismeretesek a csendes, csárdás és ugrós kifejezések, tehát a táncnyelv őrzi a hármas tagozódás nyomait.

A Kállai kettős zenés-táncos történet, műfaja szerint táncballada – bár tudatosan, színpadi igénnyel összeállított, mondhatni műtánc – formájában, zenéjében és tempójában egyaránt megőrizte a hármas felépítést. Erdélyben a nyugati Székelység és a Mezőség keleti felén élő magyarság és románság páros tánca is őrzi mind a mai napig nemzeti páros táncunk e sajátosságát.

Kodály Zoltán 1926-ban nyírségi látogatása alkalmával, három cigánymuzsikus játékában és a táncosok egyszólamú énekéből ismerkedett meg a kállai kettőssel. Előadásomban a táncfantázia létrejöttének, módosulásainak történetét kívánom bemutatni az első megfogalmazástól a bemutatóig és azon túl a világhírig. 

Kodály, a tudós tanár és tanítványa, Ránki György zongorapedagógiai művei
Dombi Józsefné, kand., főiskolai tanár (SZTE JGYPK)

Az előadás Kodály Zoltán születésének 135., valamint Ránki György születésének 115. évfordulója jegyében emlékezik a zeneszerzőkre. Kodályt 1943-ban az MTA levelező tagjává, 1946–50-ig az MTA elnökévé választották. Időszerű, hogy a Magyar Tudomány Hónapjában is megemlékezzünk róluk. Kodály munkásságából tanári pályáját, kurzusait, pedagógiai elveit, a Nyelvtudományi Bizottságban végzett tevékenységét foglaljuk össze. Kodály és tanítványa, Ránki György zeneszerzői munkásságából a zongoraműveket mutatjuk be. A hangversenyeken is ritkábban felhangzó darabok bemutatása hozzájárulhat a zenehallgatási paletta bővüléséhez. A kortárs zenei szemlélet is gazdagodik azon zenetörténeti tények feltárásával, amelyek a szerzők művészetének egymásra hatását és alkotómunkásságának sokoldalúságát, követendő példáját fémjelzik.

A magyar népdal, a magyar gyermek és a magyar klasszikus zene
Maczelka Noémi, DLA, tszv. egyetemi tanár (SZTE JGYPK)

Az iskolai ének-zene oktatás legfontosabb tananyaga – Kodály szellemében – a magyar népdal. Korunkban nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy a magyar gyermekek zenei anyanyelve a magyar népdal, mégis mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a gyermekek sajátjává váljon legkésőbb akkor, amikor az ének-zene oktatás befejeződik. Egy másik megválaszolandó kérdés: hogyan lehet erre a zenei anyagra alapozva bevezetni a gyermekeket a klasszikus zene világába?