MTA Székház, Felolvasóterem 1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.
Részletek
Az előadás kivonata
Az űrviharok a Nap felszíni mágneses terének átrendeződése által keltett hatalmas koronakitörések következményei. A mágneses erők hatására a kidobódó plazmafelhő egyre gyorsabban távolodik a Naptól, majd a Napot elhagyva bolygóközi mágneses felhővé válik. Amikor a koronakidobódás eléri a Földet, geomágneses vihar keletkezik. A modern technológiai rendszerek különösen érzékenyek a geomágneses viharokra: a mobil telefonok, a GPS navigációs rendszer, az elektromos hálózat, a távközlési rendszer is használhatatlanná válhat nagy űrviharok ideje alatt.
Az űrviharok fizikai alapú modellezése az űrkutatás új ága, ami az 1990-es években kezdődött. Az előadó nagy szerepet játszott az elméleti alapok lerakásában és a háromdimenziós számítógépes modellek megalkotásában. Megalapította a Michigani Egyetem (University of Michigan) Űrkörnyezet Modellező Központját. Ez a csoport fejlesztette ki az első globáḹis űrkörnyezet-modellt. Megoldásához alkalmazkodó rácsot (adaptive grid) használnak, ezzel nagyságrendekkel csökkentve a szükséges számítógépes erőforrást. Eljárásukkal lehetővé vált a teljes Nap-Föld rendszer valósághű számítógépes modellezése. Az új módszeren alapuló Űridőjárás Modellezési Keretrendszert (Space Weather Modeling Framework, SWMF) egyaránt használja a NASA és az USA állami űridőjárás előrejelző szolgálata (NOAA/SWPC).
Az előadásban közérthetően bevezetem az űridőjárás alapfogalmait, bemutatom az űrviharok legfontosabb technológiai következményeit és a michigani modellrendszert.
