Eseménynaptár

Részletek

A középkorral foglalkozó magyar történetírás kedvelt közhelyei közé tartozik, hogy az Árpád-ház kihalása után a magyar trónra került I. Károly idegen hívei közül egyedül a királyhoz hasonlóan Dél-Itáliából érkezett Drugetek futottak be jelentős karriert új hazájukban; ők viszont szembetűnően magasra emelkedtek. S valóban, a család egymással igen közeli rokonságban álló tagjai — a Magyarországra Károllyal együtt érkezett Fülöp, majd öccse, János és végül ennek fia, Vilmos — 1323 és 1342 között egymást váltva töltötték be a Magyar Királyság legjelentősebb világi méltóságát, a nádorit, amire sem korábban, sem később nem ismerünk példát a magyar középkorból. Igazán különössé azonban az teszi az esetet, hogy I. Károly, aki életéből két évtizedet áldozott az oligarchák magántartományainak szétverésére, a három Druget-nádor közül kettőt, Fülöpöt és Vilmost egy olyan tartomány élére állította, melyet bizonyos jellemzői az oligarchákat uraló territóriumokkal, mások ellenben a Magyar Királyság két nagy múltú tartományával, Erdéllyel és Szlavóniával rokonítanak.

Az előadás az 1310-es években megszervezett, 1315 és 1334 között folyamatosan bővített, s végső formájában Északkelet-Magyarország kilenc megyéjére kiterjesztett Druget-tartomány történetét mutatja be annak 1342/1343-ban bekövetkezett felszámolásáig. Számbaveszi az együtt kormányzott megyéket tartománnyá formáló tényezőket, a tartomány igazgatásában szerephez jutó intézményeket, s az azokat működtető Druget-familiárisok legfontosabb társadalomtörténeti jellemzőit. Felvázolja azt a politikatörténeti folyamatot, amelynek eredményeként előbb a Drugeteket fosztották meg a tartománytól, majd magát a tartományt is felszámolták.

Az előadás végezetül arra tesz kísérletet, hogy megtalálja a Druget-tartomány helyét azon a képen, amelynek egyik szélén a 13–14. század fordulója körüli évtizedek oligarcháinak territórumai, a másikon pedig a Magyar Királyság hagyományos tartományai, Erdély és Szlavónia helyezkednek el, miközben azonosítja a Druget-tartomány történetében azokat az elemeket, amelyek a tartomány tartós fennmaradása ellenében fejtették ki hatásukat.