Hol érzi jól magát a nyúl? Kérdezzük meg a nyulakat is! – Szendrő Zsolt levelező tag székfoglaló előadása

Az elmúlt időben egyre fontosabb az állatok jó közérzetének, jóllétének vizsgálata és az ennek megfelelő tartási körülmények biztosítása. Felértékelődtek az e területen végzett kutatások, amelyek egyik célja az állatok valós igényeinek jobb megismerése. Ugyanakkor hasonlóan fontos azokra a téves elképzelésekre is felhívni a figyelmet, amelyeket néhány állatvédő szervezet terjeszt jó- vagy rosszhiszeműen. Szendrő Zsolt előadásában a tévhitek cáfolatával kapcsolatos, házinyulakkal végzett kísérletek eredményeit foglalta össze.

Több szervezet előírja, hogy az ablakokon keresztül napfény is jusson az istállókba.

Preferenciatesztben 10, 35, 75 és 155 lux fényerősség közül az anyanyulak kétszer gyakrabban választották a legsötétebb ketrecet, mint bármelyik másikat. Bár szaporodás szempontjából fontos a megvilágítás, 10–20 lux esetén ugyanolyan jól vemhesültek az anyanyulak, mint 150–200 luxnál. Az üregi nyulak éjjel aktívak, nappal a sötét üregben alszanak, csak napkeltekor és napnyugtakor kerülnek kapcsolatba a nappali világossággal. Az erős megvilágítás tehát kifejezetten zavarhatja őket.

Szendrő Zsolt Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

Képgaléria a székfoglaló előadásrólA nyulakat nemcsak az állatvédők, hanem a bio-nyúltartási előírások szerint is almozott fülkékben kell tartani.

A rácspadozat és mélyalom közötti választás esetén a növendéknyulak 80-85%-a a rácspadozatot választotta. Egy másik kísérletben három padozat (mélyalom, műanyag és fémrács) között választhattak a nyulak. A vizsgálat három hőmérsékleten zajlott. A terem hőmérsékletétől függetlenül a legritkábban preferálták a mélyalmot. A műanyag- és a fémrácspadozat közötti választás a hőmérséklettől és az életkortól függően alakult. Hidegben és fiatalkorban a nyulak a műanyag rácsot preferálták. 17–20 ^oC-on 10 hetes, 22–26 ^oC-on már 7 hetes kortól viszont egyértelműen a fémrácspadozatot választották.

A meglepő eredményeknek egyszerű a magyarázata. Szőrzetük miatt a nyulak nehezen tudnak megszabadulni az emésztés során keletkező hőtől, emiatt kifejezetten előnyös számukra a jó hővezető, hidegebb padozat. Amellett, hogy a nyulak nem preferálják a mélyalmos padozatot, még fogyasztanak is belőle. A bélsárral és vizelettel keveredett alomanyag elfogyasztása egészségügyi kockázattal is jár, a kokcidiózis fellépésének esélye nagymértékben megnő.

Szintén elvárás, hogy a fülkéknek ne legyen tetejük, és a nyulak hátulsó lábukra állva fel tudjanak egyenesedni.

Növendék- és anyanyulakkal is végeztünk preferenciatesztet, és a nyulak mindkét esetben elkerülték a felülről nyitott ketrecet. Több más kísérletben is megfigyeltük, hogy szívesebben tartózkodnak egy polc alatt, mint azon a részen, ahol nincs felettük polc. Az eredményekre az üregi nyúl viselkedése ad választ, ugyanis a nyulak az üregben vagy bokrok alatt érzik magukat biztonságban.

A bio-nyúltartási előírások és az állatvédők mellett még néhány ország kutatói is támogatják az anyanyulak csoportos tartását.

Egy másik, a Négy Mancs állatvédő alapítvány előírása nyomán beállított kísérletnen négy anya- és egy baknyúl volt folyamatosan együtt egy 7,7 m² alapterületű, félig mélyalmos, félig műanyagrács-padozatú fülkében, amelyben négy elletőláda volt. Az egyedi tartáshoz képest különösen alacsony (82% vs. 46%) volt a fialási arány, és magas a szopósnyulak elhullása. A gyenge vemhesülés oka az anyanyulak közötti párzáshoz hasonló viselkedés volt, ami álvemhességhez vezetett. Emellett az anyanyulak közötti gyakori verekedés miatt háromszorosára emelkedett a stresszhormonszint, ami a túlélés szempontjából is kedvezőtlen volt. A szopósnyulak magas mortalitásának oka az volt, hogy az esetek 18%-ában két anyanyúl fialt ugyanabba az elletőládába, a fészek készítésekor a második anya kiszórta a bent levő kisnyulakat, esetenként megsebesítette, elpusztította őket. Ez a rendszer inkább állatkínzásnak, mint állatjóllétnek felel meg.

Külföldön több kutatócsoport vizsgálja a félig egyedi és félig csoportos anyatartás lehetőségét, amelyben bár megfelelő a termelés, minden esetben, amikor újra csoportba helyezik az anyanyulakat, heves verekedés tör ki. Bármilyen módszerrel próbálták is az agresszív viselkedést csökkenteni, nem vezetett eredményre, általában 40–60% volt a verekedések miatt sérült anyanyulak aránya.

Az állatvédők és a kutatók egy része abból indul ki, hogy az üregi nyúl társas életet él. A természetben valóban több anya- és baknyúl, valamint ivadékaik élnek együtt. Több hal- és madárfajhoz hasonlóan, amelyek szintén csoportban élnek, a nyulak nem a szociális összetartozás, hanem a ragadozókkal szembeni túlélés miatt élnek együtt: több szem többet lát, a veszélyre az üregi nyúl dobbantással figyelmezteti társait, és cikcakkban futnak a közösen kiásott üregrendszerbe. Ha nincs ragadozó, az üregi nyulak nem élnek csoportban.

Amit az emberek jó környezetnek gondolnak, az nem biztos, hogy megegyezik a nyulak igényével. Éppen ezért érdemes preferenciatesztben „megkérdezni” a nyulakat, hol érzik magukat jobban. Az emberek ugyanis nem tudnak az állatok fejével gondolkodni.