Az európai növekedési modell kifulladása – Halmai Péter levelező tag székfoglaló előadása
Halmai Péter levelező tag 2017. március 22-én megtartotta akadémiai székfoglalóját. Az előadásról szóló, képgalériával és videóval bővített összefoglaló.
Az elmúlt több mint fél évszázadnyi időszakban működő európai növekedési modell alapvető jellemzője a felzárkózási növekedés mint meghatározó irányzat. E felzárkózás mindenekelőtt az integrációba lépő, kevésbé fejlett európai gazdaságok gyorsabb növekedését, erőteljes reálkonvergenciáját jelentette évtizedeken át.
A potenciális növekedés alakulása az európai felzárkózási növekedés központi szerepét bizonyítja az integráció felívelő szakaszában, majd annak fokozatos kifulladását az 1980-as évektől kezdődően. E rejtett erózió a „great moderation” látszólag zavartalan fejlődése mögött haladt előre, majd vált az új évezred kezdetén egyre inkább szembetűnővé.
Képgaléria a székfoglaló előadásrólAz EU15 országok termelékenységének felzárkózása (azaz az Egyesült Államokénál magasabb növekedési üteme) fokozatos mérséklődés után az 1990-es évek közepén megtört, majd dinamikája egyre inkább elmaradt fő versenytársáétól. Termelékenységi rés alakult ki az Egyesült Államokkal szemben. Ennek fő okai a termék- és munkapiacok működési eltéréseiben, az Egyesült Államokban magasabb intenzitású versenyviszonyokban, illetve az európai részpiacok túlszabályozásában azonosíthatóak. Lényegesek az innovatív szektorok adminisztratív és pénzügyi belépési korlátai.
E súlyos strukturális termelékenységi problémák, a globalizáció folyamatához való nem kielégítő mértékű alkalmazkodás a potenciális növekedési ütem tartós és lényeges mérséklődéséhez vezettek.
E folyamat újabb drámai lökést kapott a legutóbbi pénzügyi és gazdasági krízis során. A válság kezdetén történt jelentős visszaesés után az EU27 növekedési potenciálja tartósan alacsony szinten maradt. A kilábalás az egyes EU-tagállamokban lassú, szaggatott, részleges és nagyon eltérő mértékű. A kilábalás után sem áll helyre a krízis előtti növekedési dinamika, sőt tovább mérséklődik. A hosszabb távú szimulációk Európa, azon belül az új tagállamok tartós leszakadásának veszélyét jelzik.
A felzárkózási növekedés a krízis és kilábalás időszakában a kibővült Európai Unióban is nagyrészt megszűnt. A kihívás az egész európai modellt tekintve rendkívüli: a konvergenciamechanizmus hiányában az integráció egységes mechanizmusa működésképtelenné válhat. Az európai növekedési modell az erózió és a krízis nyomán alapvető jellemzői tekintetében megrendült. A konvergencia újjászületése az európai megújulás, az európai reformok alapvető kihívása, egyben feltétele.
A krízis szó nemcsak súlyos megoldandó problémákat jelez, hanem egyúttal új lehetőséget (és egyben kényszert) jelent a cselekvésre, a fordulatra. Az európai modell újrafogalmazása, az európai növekedési potenciál megújítása, részben újrateremtése megkerülhetetlen tényezője az európai megújulásnak s az európai integráció megújításának is.
A krízis egyúttal tisztító hatást fejthet ki, erőforrásokat szabadíthat fel a magasabb hatékonyságú tevékenységek számára. Az erősödő alkalmazkodás és akkumuláció, az erőforrások hatékonysági alapú reallokációja a termelékenység növekedésének új lehetőségeit nyithatja meg. Mindezek az európai modell, beleértve annak szociális és környezeti vonatkozásai újragondolásának igényét húzzák alá.
Az európai növekedési potenciál és a növekedési modell újjászületésének egyedüli lehetősége az európai gazdaság és társadalom működési módjának mélyreható, a potenciális növekedést támogató strukturális reformok révén történő megújítása. Az erőfeszítések általános célja a méltányos növekedés és a megosztott prosperitás lehet. A cselekvés fő irányai körvonalazhatóak, ám azok széles körű és átfogó áttekintéséhez az európai modell jövőjét tisztázó további tudományos és közéleti viták sem nélkülözhetőek.